Egészségünk védelme a fogászatban, Biokompatibilitás és a Toxikus hatás
Mi a Biokompatibilitás?
A természetes szövetek és mesterséges anyagok vagy eszközök egymásra gyakorolt reakcióinak mértéke. Azaz azt jelenti, hogy mennyire képes egy mesterséges anyag vagy eszköz összhangban lenni a szervezetünkkel, anélkül, hogy károsítaná azt.
A biokompatibilitás nagyon fontos, ha a mesterséges anyagok, vagy eszközök a szervezet belsejébe kerülnek, például orvosi eszközök, protézisek, implantátumok, töműanyagok, ragasztók stb. esetén. Ha egy mesterséges anyag vagy eszköz nem kompatibilis a szervezettel, az negatív reakciókat okozhat benn, például gyulladást, allergiás reakciót, vagy akár a szövetek elutasítását is.
Ezért a megfelelő biokompatibilis anyagok, és eszközök kiválasztása a fogorvosi betegellátásban is rendkívül fontos, hogy ezáltal csökkentse a betegeknek okozott károkat, javítsa az eszközök-anyagok hatékonyságát, és növelje a betegek gyógyulási esélyeit.
Elsodent Bio+
Az Elsodent világelső az olyan kompozitok, és resin alapú anyagok* fejlesztésében, amelyek magas biokompatibilitású, nem hidrolizálható építőelem molekulákat tartalmaznak (UDMA – uretán dimetilakrilát), mindemellett kiváló fizikai, mechanikai és esztétikai tulajdonságokkal rendelkeznek. 2016 végére már minden Elsodent termék BisGMA, TEGDMA, BPA és HEMA-mentes változatban kerül forgalomba. Termékeiken jól láthatóan fel van tüntetve a biokompatibilitásra utaló jel.
Lehetnek mérgező anyagok a fogászatban?
Sajnos igen. A fogászatban felhasznált anyagoknak sok szempontnak kell megfelelniük, többek közt tartósság, könnyű kezelhetőség, szilárdság, esztétika, eltarthatóság stb... és talán az egyik legfontosabb követelmény a biokompatibilitás (biokompatibilis = az élő szervezettel kölcsönhatásbanem lép, arra káros hatást nem gyakorol). Az amalgám visszaszorulásával azt gondolhattuk fogászatban felhasznált anyagok már nem tekinthetők károsnak, hisz a modern tudomány megfelelő helyettesítő termékek sokaságát kínálja. Azonban a manapság elterjedt műanyag alapú fogászati anyagok (pl. tömőanyagok, cementek) biokompatibilitása, a legújabb kutatások szerint még koránt sem tökéletes.
Mik azok a műanyag bázisú fogászati anyagok?
Kisebb molekulájú építőkövekből, ún. monomerekből* állnak, amelyek a felhasználás során fizikai, vagy kémiai hatásra összekapcsolódnak, azaz polimerizálódnak**: fizikai hatás pl. a megfelelő hullámhosszúságú fénnyel történő megvilágítás, míg kémiai hatás a katalizátorral való összekeverés. A polimerizációs folyamat során a fizikai tulajdonságaik is megváltoznak – megkötnek, megkeményednek. Így lesz például egy paszta állagú anyagból megfelelő keménységű tömés.
*monomer=műanyagok kis molekulájú építőeleme
**polimeralizálódás=a monomerek összekapcsolódnak láncokká és az anyag megszilárdul
Szabadon maradó monomerek, keletkeznek ilyenkor?
A legfrissebb kutatások szerint a műanyag alapú fogászati anyagok (kompozitok*, cementek) polimerizációs aránya mindössze 38-65%, azaz az építőkövek közel fele eredeti állapotában marad. Ez ugyan a fizikai tulajdonságaikat nem befolyásolja (tehát kiváló tömés készíthető belőlük), ám a gond ott van, hogy mivel a polimerizációt követően a szerves molekulák (BisGMA, TEGDMA, HEMA) közel fele kötetlen állapotban marad, azok idővel a szájüregbe juthatnak.
*kompozit=műanyag alapú tömőanyagok
Toxikus hatás?
2012 óta rohamosan nő azon tanulmányok száma, amelyek azt mutatják, hogy kompozit tömés készítését követően a BPA és származékai megjelennek a nyálban, sőt a vizeletben is. Ezen molekulák többségét a nyál enzimjei további kisebb molekulákra bontják, amelyek mérgezőek lehetnek a szervezetre, illetve potenciális rákkeltők. A hatások kiterjednek a magzatokra, gyermekekre, és a felnőttekre is különböző anyagcsere betegségek és fejlődési rendellenességek formájában.
Ma az Európában forgalmazott műanyag bázisú fogászati anyagok 87,8%-ában az építőkövek, azaz monomerek BisGMA, TEGDMA és HEMA. Így elmondható, hogy a tömések, ma legalább akkora – ha nem nagyobb – kockázatot jelentenek a páciensek egészségére, mint az amalgám hőskorában.
Miért tartjuk az ELSODENT termékek Biokompatibilitását, kiemelten fontosnak a fogászati beavatkozások során?
Hogy minimálisra csökkentsük a toxikus hatást!
TEGDMA (tri-etilén-glikol dimetilakrilát)
Folyékony monomer, általában a BisGMA hígítására alkalmazzák – 8-10% közötti koncentrációban. A nyál enzimjei könnyen formaldehiddé bontják, amely erősen toxikus, és bizonyos sejtek genetikai állományát is képes károsítani, azaz potenciális rákkeltő.
BisGMA (bisfenol A diglicidil metakrilát)
Széleskörűen alkalmazzák a műanyag alapú fogászati tömőanyagok és cementek gyártása során Bisfenol-A-ból (BPA) és glicidil metakrilátból szintetizálva. A hidrolízise során a molekula felbomlik és ezek az építőelemek ismét felszabadulnak.
A BPA lehetséges hatásai a reproduktív funkciókra:
• hímnemű embriók feminizációja
• hereatrófia
• prosztatamegnagyobbodás
• pajzsmirigy fejlődési rendellenesség
• hatással van a nemi hormonok rendszerére is
• felnőtt férfiak defektív spermatogenezise ( spermaszám, motilitás csökkenés)
• libidócsökkenés, erekciós problémák
HEMA (hidroxietil metakrilát)
Rövid láncú monomer, amely könnyen átjut a sejtfalon és képes reakcióba lépni a DNS-sel, és mutációt okozni – karcinogén (potenciális rákkeltő).
Hogyan lehetnek forgalomban egészségkárosító fogászati anyagok?
Egyrészt a probléma csak nem rég óta ismert, másrészt napjainkig nemigen volt alternatív megoldás. Az utóbbi években azonban már vannak forgalomban olyan fogászati – műanyag bázisú – anyagok, amelyek nem tartalmaznak a fent említett egészségkárosító alkotóelemeket: ilyenek pl. a francia Elsodent magas biokompatibilitású – Bis GMA, TEGDMA és HEMA mentes – termékei.
Így megfelelő szabályozás hiányában az orvos felelőssége, hogy olyan anyagokat alkalmazzon, amelyek nem károsítják a páciensek egészségét.
Dental Depot
